Fózer Dóra

Fózer Dóra vagyok, néprajzkutató-gyógypedagógus, feleség, két kisfiú anyukája. Gyermekkoromban hamar rám talált a hivatásom, illetve azok fúziója. Kisiskolás koromban kezdtem néptáncolni, és az egyetemes és magyar kultúra éltetése vált érdeklődésem első irányává: néprajzosként a kutatás és programszervezés világában mélyedtem el, néptáncpedagógusként pedig a gyermekek között találtam meg az utam. Hamar ráébredtem, hogy a néptánc mozgásvilága mennyire összefügg egyéb képességeink, intellektusunk fejlődésével. Emiatt többek között gyógypedagógus-logopédus is lettem. Az életemben hol egyik, hol másik terület kerül előtérbe, ám a logopédia az a szakma, ahol kiteljesedni látom a tapasztalataim és hitvallásom alapjait: a mozgás, a ritmus és a beszéd elválaszthatatlan egységet alkotnak. Hiszem, hogy logopédusi munka nem csupán a helyes kiejtésről szól: a szép, tiszta beszéd és a kifejezőkészség a gyermekek legbelső önkifejezésének a kulcsa, a magabiztosságuk alapja. Olyan ajándék egy gyermek életében, amely kapukat nyit meg előtte, és megalapozza az iskolai sikereit, társas kapcsolatait, később a karrierjét is. Munkám során nemcsak a beszédhibák javítására fókuszálok, hanem a teljes gyermekre figyelek: a mozgásán, a ritmusérzékén és játékos feladatokon keresztül építem fel a beszédmagabiztosságát.